www.matrafured.com

A kormányváltással kapcsolatban sok elemzés megjelent. Egy biztos: az események nem véletlenszerűen követték egymást. A meglepetések csak azért értek bennünket, mert sosem voltunk a megfelelő információk birtokában. Valaki mindig ködösített. Megdöbbentőnek tartom, hogy Medgyessy bukása napján, reggel az MTV Napkelte című műsorában azt elemezgetik, hogy Csillag István megy, vagy marad. 5 órára rá, megbukik a kormány. Ilyen bizonytalanságban, elmegy az ember kedve attól, hogy tartós tejet vegyen.

Újabb fordulat. Medgyessy nem tartja be szavát (miért pont most tartaná be) és a Köztársasági Elnöknek mond le. Így az Elnökhöz kerül a jelölés joga. Ha már Mádl kezébe került a választás joga, nem ártott volna ha él is vele. Nem tudni miért, de nem akart változtatni a dolgokon. Ő is Gyurcsányt jelölte a posztra. Lehet, hogy nyugodt öregkort szeretne magának, valahol a budai hegyekben. Délelőttönként a teraszon üldögélve szemlélni a várost és a Sándor palotát, felülről. Tény: egy korrupció gyanús, tehetetlen, morális válságban lévő kormány létrejöttében segédkezett. Pedig volt más választása. Jelöli Orbánt a miniszterelnöki posztra. Orbán kissebségi kormányt alakít, majd ezután lemond és új választásokat ír ki. Ezután már a magyar nép dönt arról, hogy ki legyen a miniszterelnök.

Gyurcsány már most milliárdos. Megvan mindene. Még miniszterelnök nem volt. Most viszont azt mondta neki valaki: "Ki akarod próbálni?" Mire Gyurcsány: "Mi az hogy! Nagyon is!" - Így lett Gyurcsányból miniszterelnök. Egy jó mókaként fogja fel az egészet. Lehet látni a nyilatkozataiban, hogy milyen lelkes. Végre egy komoly munka. Valami izgalom. Új kihívás. És még az is lehet, hogy sikerül valami hasznosat is csinálni. Ez a tipikus unatkozó milliárdos szindróma. Életében soha nem segített egyetlen embernek sem, most segíteni akar az egész emberiségen.

„Ez a harc lesz a végső…”

Andor

2004. augusztus 26.

… énekli a szoci kongresszus Gyurcsány nagy többséggel történő megválasztása után. Taps, ujjongás, örömünnep, szegfű. Minden szép, minden jó … semmi gáz, nincs miért szégyenkezni, sőt!

Tessék örülni annak, hogy végre itt a várva-várt változás: nomenklatúra nuku, jön az új hullám.

„Meghalt a király, éljen a király!” Ez tükröződik ma a baloldalon. Az ország helyzete jó, pláne gazdaságilag; a költségvetéssel minden rendben lesz; a miniszterelnök nem bukott meg, csak bölcs döntést hozott; a párt egységes és erős; bla-bla-bla… Megtalálták végre igazi vezérüket! Egy milliárdos KISZ-csávót, a kedves és aranyos Tony Blair hasonmást, az improvizatív és mindig szerény úriembert, aki maga is a nulláról kezdte és aki igazán erős és nyerő ellenfele lehet Orbán Viktornak a 2006-os választások idején. Egyszóval: Mr. Gyurcsány a csodaember!

Na itt álljunk meg egy pillanatra. Szupermenről és Pókemberről már mindenki hallott, de ők sajnos csak a képregényekben és a filmvásznakon léteznek. Lehet, hogy idővel emberünk is mesehős, képregény-figura lesz, de addig fogadjuk el a tényt: csodák nincsenek, csak csalók.

A baloldal küzd és bízva bízik egy olyan kétes hátterű milliárdos pasiban, akit alig ismer. Aki hitet ad és boldog jövőt ígér, felemelkedést és egyenlőséget hirdet, jólétet és ... hagy ne soroljam. Hallottuk már elégszer. Igaz nem tőle, de hallottuk… hányszor kell még, hogy halljuk?

ÉBREDJ MAGYAR! Elaludtál! Az ígéretek földjére léptél, ahol viszont semmi nem terem! Zsebed hiába üveg, ha üres! Van egy kocsid? De hol a kormány?! Nem jár erre Metró se már! Lekésted az utolsó buszt, a Taxi drága! Így nem jutsz el Budára! Ébredj Magyar! Rémálom ez, vagy a valóság? Csípd meg magad, hogy felébredj! Ha nem ébredsz a többiek felkelnek és Téged majd csak sodor az ár tovább…

Felébredtél? Helyes! Nem kell felkelned, maradj csak úgy – fekve. Hallgass meg és gondold át a helyzetet. Változás lesz? Ugyan. Nézd már meg az írás címét, az első mondatot! Ja, hogy nem érted?! Aha, oké. Akkor csak annyit mondok Neked, hogy „nem a Ferkó a messiás!” Elhiszed? Örülök. Jól van pihengess csak, de azért ne aludj vissza! Nem kell felkelned …

Majd mi felkelünk helyetted is, ha kell!

Megdöbbentő világ

Peti

2004. szeptember. 29.

Megbukott mint sportminiszter, benne van a Kulcsár ügyben, vagyoni gyarapodása morálisan erősen megkérdőjelezhető, stílusa lekezelő. Jelenlegi foglalkozása: Miniszterelnök. Igaz nehezen került erre a posztra. Először meg kellet buktatni egy egész kormányt. Ezután az MSZP vezetésével ellenben el kellet magát fogadtatnia a párttal. Ezután kétes alkuval meg kellet nyerni a koalíciós partnert. Majd meggyőzni a Köztársasági Elnököt. A parlamenti szavazáson pedig biztosítani a megfelelő számú szavazatot. Ezért volt olyan képviselő, akit mentővel hoztak be szavazásra a korházból.

Sokan azért bíznak Gyurcsányban, mert ő egy milliárdos. Ért a pénzhez és nem tömi a saját zsebét a közösből hiszen neki már van elég. Az igazság ezzel szemben az, hogy Gyurcsány milliárdjainak voltaképpen az államkasszában lenne a helye. A privatizáció során közel volt a tűzhöz, és később is az állami pénzek megszerzésében volt érdekelt rokoni és baráti körének segítségével.

És most lássuk a minisztereket. Csupa ismeretlen név. Ami a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy a szakmában sem számítanak ismertnek. Mit keres egy Somogy Megyei MSZP elnök a miniszteri székben. Biztos nem a hozzáértése miatt választották oda. Az MSZP érzi a végét. Ezért a maradék jutalom helyeket még kiosztja. Persze kevés a hely és hosszú a várakozók listája. Ezért készüljünk fel gyakori miniszter cserékre.

Gyurcsány egyfajta önbizalmat is adhat az embereknek. Ha ilyen ember lehet miniszterelnök, akkor belőlem is lehet mozdonyvezető. Megpróbálom elképzelni Gyurcsányt, ahogy sétál a francia miniszterelnök mellet, ahogy felszólal az EU fórumain, beszédet mond egy nemzeti ünnepen, árvíztől sújtott településen végigsétál, vagy ahogy meglátogatja a fogatlan embereket. Az elkövetkezendő 18 hónap egy vígjáték lesz. Egy számunkra nagyon drága vígjáték.

Melléklet: Lehallgatási jegyzőkönyv - az MNO jóvoltából.

Aktivitás

Peti

2004. október. 04.

Itt Füreden nem lehet panaszkodni. Az élet mindig pezseg. Ne tévessze meg a Fürden sétálgató turistát a hely látszólagos nyugodtsága. A felszínen nem látszik semmi. A sportpálya üres, a bazársor előtt néhány turista. Egy eladó éppen a faleveleket söpri - a másik bódéja elé. Néha elszáguld egy autó, a buszra várók előtt. A büfé előtt ugyanaz a társaság már ki tudja mióta. Majd megjelenik a füredi kép elengedhetetlen tartozéka: az úttesten nagy körültekintéssel áthaladó kutya. Ki gondolná, hogy ennek az álmos településnek az Interneten két hivatalos honlapja is van (erről majd egy másik írásban) és több ingyenes újság jár az itt élőknek.

A postaládában időről, időre megtalálható a Füredi Fórum. (Manapság egyre ritkábban). Az Összefogás Mátrafüredért Egyesület kiadványáról van szó. Az Egyesület egy ideig felkavarta az állóvizet Füreden. De amióta a jelöltjei megnyerték az időközi választásokat, valahogy elveszett a hang. Lehet, hogy a munka foglalja le őket, lehet, hogy csak én nem hallok róluk semmit, de az is lehet, hogy nekem kéne valamit csinálnom, mint egyesületi tag.

Itt van aztán a Gyöngyösi Mozaik. A Gyöngyösi Önkormányzat hivatalos lapja. Hűen és burkoltan tolmácsolja a polgármester érdekeit a lakosság felé. Szerintem a lap szerkesztője eredetileg a szoci párt kampánytanácsadója lett volna, de félúton itt ragadt Gyöngyös és az országos hírnév között.

A Bene Egylet újsága a következő a soron. A pontos címét nem tudom, ezért nem is írom le. Ritkán találkozik vele az ember. Félévente talán egyszer. Főként kulturális eseményekről szól Aki nincs benne az egyletben, annak igazából érdektelen. Számos programot szerveznek: kirándulásokat összejöveteleket, tűzgyújtást. Ha valahol valaki keresi Mátrafüredet én azt mondom, hogy náluk megtalálja.

Egy ideig járt a Harang Hírlevél is. A fürediek egy csoportja a templom új harangjára gyűjtött támogatásokat. Persze a harang elkészültével a kiadvány is létjogosultságát vesztette. De hát, ilyenönk is volt. No.

Kaptam olyan újságot is, hogy Füredi Szem-Fül -Les. Már a cím is arról tanúskodik, hogy nem hétköznapi kreativitással megáldott szerzőről van szó. Egy füredi polgártársunk írta le benne magán(y) véleményét. Ha jól emlékszem két száma is megjelent. A véleményekkel lehet vitatkozni, de az elgondolkodtató, hogy valaki ennyi pénzt szán arra, hogy más is megismerhesse a véleményét. Az egész más megvilágításba esik, ha tudjuk azt is, hogy eme polgártársunk a részönkormányzati választásokon is indult.

Biztos van olyan kiadvány amit kihagytam. Mindezzel csak arra akartam utalni, hogy egy olyan település, ahol a lakókat ennyire érdekli a köz, miért nem rendelkezik még saját önkormányzattal.

Igen Trianonra

Peti

2004. november. 10.

Ha ma lehetne dönteni arról, hogy elszakítsanak-e Magyarországtól 5 millió embert, a népszavazáson alacsony lenne a részvétel és nem lenne biztos az, hogy a többség nemmel szavaz. A miniszterelnök mindenképpen igennel szavazna. Lássuk a miniszterelnök logikus érveit.

- Ennyi embert nem bír el a szociális háló.

- A Nagyvárad – Kolozsvár autópályának jelentős részét budapesti adófizetőknek kéne állni.

- Erős nemzeti ellentétek állnak egymással szemben: Szabadkán verik a magyarokat, Szegeden verik a szerbeket.

- A Balaton helyett még a szerényebb jövedelmű állampolgárok is a horvát tengerpartot választják.

- A sok hivatalos nyelv hatalmas összegeket emészt fel.

A valóságban a kérdés tartalma hasonló, csak a megfogalmazása más. Akarjuk-e, hogy minden magyar, magyar állampolgár legyen. A miniszterelnök mindenképpen nemmel szavaz……

A homályosítás nagymesterei máris előálltak. Annak idején 23 millió románnal fenyegettek minket, ma 2,5 millió magyarral. Ennyi új emberrel számolnak a tárcák. Szomszédainknál falvak fognak elnéptelenedni, az összes szegény és munkanélküli elhagyja az országot. A szlovák költségvetésben hatalmas pénzek szabadulnak fel, amelyeket eredetileg segélyekre, egészségügyre, nyugdíjra és lakásépítésre fordítottak volna. A Kárpát-medence söpredéke nálunk jelentkezik ingyen kajáért. Szerintem a magyar állampolgárság valami egészen mást jelent.

Ha valaki egy szerződést aláír, megnézni milyen kötelezettségei lesznek. Nincs ez másképp az állampolgársággal sem Egy magyar állampolgárnak, nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak.

Minden magyar állampolgárnak kötelessége a haza védelme. Mi a helyzet, ha mondjuk Románia hátba támad minket. Ebben az esetben két lehetőség merül fel, vagy lesz Romániában 2,5 millió beépített ügynökünk, vagy 2,5 millió hazaárulóval kell szembenéznünk. Ez is mutatja, hogy a helyzet más síkon fut. Induljunk ki egy kicsit a saját helyzetünkből. Amióta Uniós tagok lettünk, szabadon vállalhatunk munkát néhány nyugati országban. Magyarország mégsem űrült ki. Pedig kint magasabb az életszínvonal, tiszta utcákon lehet járni, metróval bárhová el lehet jutni, teljes az autópálya hálózat. Mi mégis maradunk, bár néha eljátszadozunk a gondolattal, hogy kimegyünk. Az Uniós csatlakozásnak – valljuk be őszintén – eddig csak a hátrányaival találkoztunk. Csupán néhány legendát lehet hallani Dániába távozott és ott meggazdagodott szerencselovagokról.

Lássuk a pénzügyi oldalt. A minisztériumokban már ki is számolták mennyibe fog ez nekünk kerülni. Az összeg 500 milliárd. Ez pont a tizede annak a számlának, amit eddig a Megyó – Gyurcsány páros ránk hagyott. Itt az a fő kérdés, hogy mennyi pénzt ér meg egy nemzet megmentése. Előrejelzések szerint 2050 – re a magyarság létszáma (országhatáron belül) 7,5 millió tagra csökken. Továbbá azt is jó tudni, hogy van egy úgynevezett határszám, ami alatt egy nemzet már nem tudja reprodukálni magát és elvész a süllyesztőben. 500 milliárdból a szocik 25 kilométer autópályát tudnak építeni, amin majdan egykedvűen száguldoznak majd a kínaiak, a németek és az arabok. Ha 500 milliárdból szerezni lehet még plusz 3,5 millió magyart, akkor néhány évtizeddel meg lehet toldani a magyarság túlélését. Ez igen csekély összegnek számít ennyi magyarért, ha annak fényében nézzük, hogy mennyit tesz a kormány azért, hogy 30.000 csecsemővel több szülessen meg évente.

Újabb küzdelem látszik kibontakozni a jobb és a bal oldal között. A FIDESZ támogatja a magyar állampolgárság kiterjesztését. Az MSZP - nek elvileg mindegy lenne, de a hagyományokhoz híven, szavazóit az ellentáborba kell, hogy felsorakoztassa.

Az ellenzők szerint a magyar állampolgárság tömeges megadásával, elárasztanának minket a nyomor elől menekülő ukránok, románok, szerbek. A roskadozó szociális háló még jobban megroggyanna, Magyar munkavállalók ezrei veszítenék el állásukat, a beáramló olcsó munkaerő miatt. Olyan emberek szavaznak kormányunkról, akik fél életüket nem Magyarországon élték le, ezáltal politikailag könnyen befolyásolhatók.

A támogatók szerint hazánk elszakadt fiait magától értetődő módon illeti meg az állampolgári jog. Hiszen 80 évvel ezelőtti felmenői ugyanúgy a központi kincstárnak fizettek adót, egy oldalon vonultak harcba a mi dédapáinkkal, mindennapi atrocitások érik őket magyar voltuk miatt és a magyar himnusznál ők is büszkén állnak vigyázban.

Ezt a dolgot vagányabban is fel lehetne fogni. Ha például kitúr egy újdonsült honfitársam az állásomból, fogom magam és nyitok Bécsben egy cukrászdát. Az sem lehet nehezebb, mint erdélyi magyarként Pesten újra kezdeni az életet. De egy dolgot nem árt tisztázni. Ha elfogyunk valakikkel fel kell tölteni ezt a teret. Vagy kínaiakkal, vagy erdélyiekkel, de valakivel fel kell töltenünk.

Eltűnt magyarok

Peti

2004. december. 8.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy lehet az, hogy ma a honfitársaim (divatosan: nemzetpolgártársaim) nagy részét nem érdekli, hogy mi történik az országgal, a többi magyarral. Aztán rábukkantam egy érdekes történetre, ami megmagyarázza a dolgot.

Kevesen tudják, hogy a honfoglalás előtt 800 ezer magyar tartott a Kárpát-medence felé. Együtt vadásztak, együtt harcoltak, együtt mulattak, együtt vándoroltak. Hanem azért mégiscsak két táborra lehetett őket osztani. 400 ezer magyar büszke kardforgató volt, jó íjászok, jó taktikusok és családszerető emberek tartoztak közéjük. A másik 400 ezer ember, bár magyarul beszélt, nem tartották magukat magyarnak. Békés polgárként éltek a kardforgató magyarok között, bár a fejükben furcsa gondolatok jártak. Csak azért tartottak a csoporttal, mert védelmet reméltek tőlük. Már akkor sem tudta senki, hogyan találkozott a két törzs.

Történt egyszer, hogy igencsak megsokasodott a magyarok körül az ellenség. Elhatározták hát, hogy továbbmennek, de egy utóvéd csapatot hátrahagynak, hogy távol tartsa az ellenséget. Egyértelmű volt, hogy a 400 ezernyi békés polgár a menekülő csoporthoz tartozik. A vezetők döntése szerint 100 ezer kardforgató magyar a menekülőkkel tart, hogy az útközben lévő veszélyeket elhárítsa. A maradék 300 ezer kardforgató magyar pedig visszamarad hátvédnek. Így elbúcsúztak egymástól, apa a fiától, testvér a testvértől. De abban megegyeztek, ha a vándorlásuk során megfelelő helyet találnak a letelepedésre, követséget küldenek a hátra maradt magyarokért.

Teltek múltak az évek, és az 500 ezer magyar egy szép vidékre érkezett. A talaj termékeny volt, a folyók bővizűek, és a földet hatalmas hegyek védték a betolakodók elöl. Letelepedtek hát a magyarok. A 100 ezer kardforgató magyar rögtön útnak indított egy követséget a visszamaradt magyarokért. De a 400 ezer békés magyar így okoskodott: „Ha idejön még 300 ezer ember, akkor nekünk kevesebb föld jut. Osztozkodni kell a vadakon és a kincseken, amiket a föld rejt.” Ezért a követséget bevárták a Vereckei - hágónál és leszámoltak velük.

Az eset után több száz év telt el. A 300 ezer eltűnt magyar és az értük küldött követség feledésbe merült. István király még figyeltette ugyan a keleti határokat, hátha felbukkan a várva várt csapat, de nem érkeztek meg soha.

De túl a kárpátokon, a nagy folyókon és a messzi síkságokon, egy maroknyi magyar még ma is várja, hogy nyugatról hír érkezzen felőlünk.

A Fogadás

Peti

2005. február. 2.

Feri kinézett a kis ablakon. A végtelen óceán felett csodálatos látványt nyújtott, a rengeteg helikopter. Mindegyik apró csillagként világított a homályos éjszakában. A vele szemben ülő férfi ismét figyelmeztette: Gyurcsány úr, ha erről bárkinek is beszélni fog, annak súlyos következményei lesznek. Feri bólintott, majd újból az ablak felé fordult, hogy gyönyörködjön a helikopter rajban. Ekkor a pilóta hátraszólt: Készülődjenek a leszálláshoz. Feri megmarkolta az ülése karfáját és mereven nézett előre.

A leszállás simán ment. A kifutóra egymás után érkeztek meg a helikopterek. Feri kilépett a gépből és elindult a megadott irányban a többiekkel együtt. Az út egy szép sétányon vezetett végig. Bár sötét volt, de így is felejthetetlen látványt nyújtott a park. Hamarosan megérkeztek a házhoz. Belépve egy hatalmas terem tárult fel. Aranyozott oszlopok, hatalmas freskók, szobrok, antik bútorok mindenfelé. A falon híres festők ismert és ismeretlen képei lógtak. Feri körbenézett és észrevett néhány ismerős arcot a tömegben. Ott volt Jacques Chiraq, Tony Blair, George Bush. Volt még néhány ismerős arc, de olyanok is akadtak, akiket még életében nem látott, még a TV – ben sem.

Az ajtón belépett egy fejkendős szakállas férfi. Ferinek egy pillanatra megakadt a lélegzete. Maga Bin Laden volt az. De hamar megnyugodott, miután látta, hogy Collin Powel szívélyesen üdvözli és egy meleg kézfogás után, vidám beszélgetésbe kezdenek. Feri ezen kicsit felbuzdulva odament Bush – hoz:

- Köszönöm uram, hogy eljöhettem, kezdte Feri.

- Nem, nem – folytatta Bush. Mi tartozunk köszönettel azért, hogy a magyarok is részt vettek az iraki bevetésen. És különben is ez volt a megállapodás. Egy magyar egységért cserébe meghívó a Nagy Ember házába.

- Apropó Nagy Ember – vágott közbe Feri, az Egyesült Államok Elnökének szavába – Őt mikor fogjuk látni?

- Hamarosan – Válaszolta Bush. – De addig is nézzünk szét a házban.

- Rendben. Feri egy szoborra mutatott. Ez kit ábrázol és kinek műve?

- Ez Góliátot formázza meg és Michelangelo munkája.

- Érdekes. Úgy tudtam, hogy ő csak Dávidot formázta meg.

- Nem. Elkészítette Góliátot is, csak ez a szobor nem került a nagyközönség elé, hanem a Nagy Ember hozatta a házába.

- Hát a helyében akkor már elhozattam volna a Dávid szobrot is. Értetlenkedett Feri.

- Bush megcsóválta a fejét: A Dávid szobor közel sem sikerült olyan jól mint a Góliát szobor. A Nagy Ember nem szerette volna elcsúfítani vele az otthonát.

Feri erre elismerően bólintott, de mielőtt feltehette volna újabb kérdését, kinyílott egy hatalmas színarany ajtó és egy szolga jelent meg. Hölgyeim és Uraim. Kezdte beszédét a szolga. Őfelségét, a Nagy Embert napközbeni teendői elfárasztották. Ezért úgy döntött, hogy ma nem jelenik meg. Kérem önöket, fáradjanak haza. Jó utat mindenkinek. A szolga eltűnt, az ajtó becsukódott. A tömeg lassan elindult kifelé. Mindenki egykedvűen vette tudomásul a döntést. Feri odarohant Bushoz:

- Ugye legközelebb is eljöhetek. Hiszen nem is láttam a Nagy Embert.

- Nem. Válaszolta Bush. A megállapodásunk csak egy alkalomra szólt. Ahhoz, hogy ismét itt lehessél, megint fel kell majd ajánlanod valamit.

Feri a parkból még egyszer szomorúan visszanézett a ház felé. Észrevette, hogy az egyik felső szobában ég a lámpa és az ablak mögött egy sötét alak figyeli a távozókat.

Ekkor elhatározta, hogy mindenképpen eljön még egyszer.

Bálint és a modern technika

Peti

2005. május. 10.

Ki tehet róla? Magyar Bálint? Gyurcsány? Az iskolaigazgató? A diák? Netán Smiley Face? A kérdést másképpen is fel lehet tenni. Ki volt az a hülye, aki úgy gondolta, ha két hónappal előre kinyomtatják a tételeket, azokat sokszorosítják 116.000 példányban, majd postán kiküldik az ország összes iskolájának, nem fog kiderülni azok tartalma. Valami logika azért mégiscsak volt abban a rendszerben ahol, a tételeket aznap reggel, találták ki és televízión keresztül jutatták tovább. A két módszer között az a lényeges különbség, hogy az egyik a modern technikát használja, míg a másik a modern technika ellen dolgozik. Ez pedig igen merész húzás a tranzisztor világában. És Bálint megmagyarázza, hogy ez politikai húzás volt. Szerintem meg korrupció gyanús az egész. Mert egy biztos, az érettségi tételek kezeléséből eddig nem sok ember húzott hasznot. Most viszont kellet a posta, nagy raktár, biztonsági őrök, rácsok, riasztók és persze a nyomda. Amelyre most megint szükség lesz. Hiszen hiába nyomtatták ki, tárolták, szállították és őriztették az adófizetők pénzéből a tételeket. Újakat nyomnak. Érdekes módon az egész procedúrát most egyetlen nap alatt meg tudják oldani. De nem szabad Bálintot veszni hagyni. Hosszas koalíciós alkudozások révén került posztjára. Legalább ez az eredmény maradjon meg. A diákok pedig legalább most megtapasztalhatják, hogy mit jelent a valóságban az esélyegyenlőség. A leleményesebb diák mindent megold, a szorgalmas diák kicsit alatta teljesít. A többiek, meg csak lesnek, mint a moziban. Ez tényleg egy igazi érettségi vizsga volt. Gratulálok hozzá!

Kedves Hatalom!

Peti

2005. június. 11.

Te vagy az, akinek a pontos helyét sosem ismerjük. Csak sejtjük éppen merre lehetsz, mit csinálhatsz. Sötét autókban utazol. Rád nem vonatkoznak a közlekedési szabályok. A legnagyobb dugóban is időben célodhoz érsz, a legzsúfoltabb helyeken is kapsz parkolóhelyet. Minden időjárási körülmények között kényelmesen és biztonságban érzed magad. Ugyanúgy köztünk élsz te is, de mégis megközelíthetetlen vagy. Csak az mehet a közeledbe, akinek ezt megengeded.

Párnázott ajtók mögött dolgozol. Az épület legszebb részében, a legjobb kilátással rendelkező szoba a Tiéd. Míg a többi helyiségben csak egyszerű kőburkolat van a padlón, nálad sima parkettán puha szőnyeg található. Az ablakokon függöny van, a szoba egyik részén könyvespolc, közepén egy TV. Nem zavarhat téged senki, aki ide belép az idegesen tördeli ujjait.

Hatalmas kerítéssel körülvett házban laksz. Impozáns ám mégis átláthatatlan kerítés mögött csodás kerted van. Az itt lévő fák és bokrok, egyetlen célja, hogy takarják a házadat. Azt a házat, amely kívülről rendezett, belülről pedig rajtad kívül csak kevesen ismerik.

Te vagy az, aki irányítod hétköznapjainkat. Te vagy, aki ellen nem lehet fellázadni. Mert aki ellened lázad, az is valójában veled van. Egyszerre van téglagyárad és lőszergyárad. Saját fegyvereiddel romboltatod le saját épületeidet, hogy aztán újra felépítsd őket. Érthetetlen logikádat, mi nem érthetjük meg. Számodra a pénz, hatalom és emberi élet semmit nem mondanak. Egyszerűen csak élvezed, ahogy irányítod a dolgokat.

Nemzeteket emelsz fel és pusztítasz el. Magyarázatod mindig van tetteidre, de ezeket józanésszel nem lehet megérteni. És mégis. Mindenki megérti. Mindenki neked asszisztál, hozzád igazítják a világ dolgait. Azok, akik nem akarnak részt venni céljaid elérésében, azokat használod leginkább, hogy elérd céljaid.

A többi ember számára lényeges dolgokat te könnyedén eléred. Életed párját könnyen megtalálod és természetes számodra, hogy ő is Téged választ. Rengeteg pénzt keresel mindenfajta tudás nélkül, de Te mégis úgy érzed keményen megdolgozol minden fillérért. Gyerekeid egészségesek és a pároddal együtt a legnagyobb rajongóid közé tartoznak. Barátaid, környezeted elismer téged, ámbár Téged ez nem érdekel, mert Te ezt is magától értetődőnek tartod.

Sokan vannak, akik gyűlölnek téged, de mint már mondtam ők dolgoznak neked a leginkább. Sokan vannak, akik közömbösek irántad, ők jelentik a biztos hátteredet. És vannak néhányan, akik szeretnek téged. Tőlük félsz leginkább, mert egyedül az ő szándékaikkal nem vagy tisztában. Bizalmatlan vagy velük szemben, ezért velük vagy a legkegyetlenebb. Ha ártalmatlannak tartod őket, akkor viszont nem foglalkozol velük. És nem is érdekel irántad való rajongásuk.

És végül itt vagyok én. Hű szolgád. Bár tisztában vagyok barbár tetteiddel és aljas céljaiddal, addig nem lázadok ellened, amíg jól érzem magam. Amíg a tévé szórakoztat, amíg a buszok nem késnek sokat, amíg marad egy kis apró a pénztárcámban, amíg tiszta víz folyik a csapból, addig számíthatsz rám. És ez sokáig így lesz, mert neked is szükséged van rám, mint biztos alapra. Hiszen az én adómból fedezed világméretű vágyaid megvalósulását.

Viszont szeretnék neked valamit üzenni. Amiért ezt a levelet megírtam. Ne felejtsd el. A végén a Te életed is véget ér. És az utolsó másodpercben nem számít, hogy milyen autó áll a házad előtt. Nem számít, hogy milyen ajtóra van kiírva a neved. Nem számít, hogy hogy néz ki a házad. Az sem fog majd számítani, hányan dicsérnek téged és hányan égetik el bábukra festett képmásodat. Akkor már nem fog érdekelni bekerülsz-e a történelemkönyvbe. A Te életed is pont annyit számít akkor, mint azé a gyermeké, aki veled együtt haldoklik valahol Afrika egy eldugott részében éhségtől legyengülve.

Csak ennyit szerettem volna neked mondani. Most pedig siess, mert már várnak rád.

Gondolatok a politikáról, 2005 nyarán

Andor

2004. június 21.

Már fiatalabb koromban gondoltam rá, hogy majd egyszer politikus legyek. Később elkezdett komolyabban érdekelni a téma, az emberek gondjai és az ország helyzete, majd a 2002-es vesztes választások után úgy döntöttem, hogy bekapcsolódok a politika körforgásába. Nagy reményekkel vágtam bele. Azóta eltelt majdnem két év. Élvezem, hogy találkozhatok és beszélhetek parlamenti képviselőkkel, vezetőkkel, „fontos emberekkel”, és érdekes látni, hogy a különböző folyamatok mögött mi húzódik meg a háttérben…

Ha az embereknek ma a politikát, mint témát megemlítjük, általában tartózkodóak, és nem mutatnak nagy érdeklődést iránta. Már sokan megfogalmazták, hogy az emberek elfordultak a politikától és ez többé-kevésbé igaz is. Azonban a mai társadalom legtöbbször a médiákon keresztül tájékozódik, és általában az ott látott, hallott dolgokat el is hiszi, nem hajlandó energiát fordítani a közölt információk átgondolására. A média (és ezen belül leginkább a televízió) fontossága vitathatatlan. A vizuális vagy olvasott sajtó viszont a politika csak egy nagyon szűk szeletét képes megismertetni, inkább csak a hangzatos, érdekes dolgokra, váratlan eseményekre figyel, ebből következően felszínes.

Néha pedig a média tárja fel a legbelsőbb és legtitkosabb dolgokat a politikai élet egyes szereplőiről (pl. D-209), vagy egy kampány részleteiről. A napokban internetre került „Gyanúkampány” is ilyen. Ez a bizalmas munkaanyag Orbán Viktor lejáratásáról szól, amely azt írja, hogy az ellenzék vezérét gyanúba kell keverni különböző ügyek kapcsán, ill. részletezi, hogy erre melyek a legalkalmasabb módszerek. Természetesen az MSZP célja a 2006-os választások megnyerése. Nyilván ez a mi célunk is… De vajon hol a határ a cél eléréséhez szükséges eszközök használatát illetően? Létezik-e egyáltalán határ, vagy mindent lehet, hogy a céljainkat elérjük? Minap a TV-ben elrettent arccal nyilatkoztak az MSZP prominensei a köztársasági elnök-választással kapcsolatban. Úgy gondolják, hogy aljas dolog, ha a cél szentesíti az eszközt, és a Fidesz micsoda szégyentelen dolgot hajtott végre a parlamentben, amikor nem szavazott az első körben, meg hogy ellenőrizték a szavazatokat, stb…

Szóval ez a 2 nap és az utána következő nyilatkozatok megmutatták a nagyközönségnek a politika igazi arcát, azt, hogy a politikában a legfontosabb dolog a hatalom, minden más másodlagos.

Legbelül vívódom… Sokan tanácsolják, hogy ne foglalkozzak a politikával, mert az mocskos és korrupt, a fenti példa is bizonyítja, hogy egyik sem különb a másiknál, stb… Én mégis reménykedem. Reménykedem egy szebb jövőben, egy mocskolódásoktól mentes kampányban, abban, hogy nem ment még el mindenkinek a józan esze, és abban, hogy a hatalom eléréséhez nem vezethet hazug, becstelen út.

Sajnos a szocialisták már ráléptek erre az útra. Én minden erőmmel azon leszek, hogy a Fidesz és személy szerint én egy tiszta kampányt folytassunk, és ne tévedjünk a rossz útra. Hiszem, hogy csak akkor érhetünk el komoly eredményt, és ez az eredmény csak akkor lehet édes számunkra, ha közben nem mocskoljuk be saját magunkat.

Tisztelt Miniszterelnök úr!

Peti

2005. július. 30.

Egy állampolgár ideges. Rendesen végzi a munkáját, fizeti az adókat, teljesíti kötelességeit. Majd csendben tudomásul veszi, hogy amit a Nagy Közösbe befizet, abból jóval kevesebbet kap, mint mások. Azt is tudomásul veszi, hogy a Nagy Közösből állampolgártársai jóval nagyobb darabokat harapnak ki az igazságosság nevében. Hiszen neki nincs szüksége segélyekre, lakástámogatásra, nem készít filmet a Sorstalanságból, nem gyullad ki a háza, mert égve felejtette a gázt, nem töri össze magát 180–nal az autópályán, nem hagyja nyitva a kocsiját benne az értékekkel, nem csinál bombariadót.

De a baj megtörténhet. Egy apró baleset folytán orvosra lenne szüksége ennek az állampolgárnak. És miközben a kórházban másfél órája várja vérző fejjel az orvost, elgondolkodik bizonyos dolgokon. Például azon, ha ő rendesen végzi a dolgát, akkor miért nem terjed ki rá az a bizonyos védőháló. Miért nincs orvos a közelben? Mert kevés van? Mert túl sok a beteg? Mert túl sokan törték össze magukat 180-nal? Lehet, hogy állampolgártársai már olyan nagy darabokat vettek ki a Nagy Közösből, hogy számára már nem jutott semmi? Miért kell 40 fokos hőségben, klimatizálatlan körülmények között elviselnie az orvosi beavatkozást? Ha ő fedezi a rendszer működtetéséhez szükséges dolgok jelentős részét, akkor miért nem segít rajta a rendszer? Súlyos dolgok ezek, amelyek nemegyszer országok széteséséhez vezettek/nek. Egy állampolgár mindaddig elviseli a társadalmi igazságtalanságokat, amíg nem az ő bőrére megy a játék. Mert azt csendben tűri, hogy a rendőr megbírságolja azért, mert 5 km/órával túllépte a sebességhatárt, de azt nem, ha másnap kirabolják és ugyanez a rendőr széttárt kezekkel közli, hogy tehetetlen.

Ezeket a dolgokat önnek kell rendeznie Miniszterelnök úr. Mert ha ön nem oldja meg, akkor más nem fogja. De nem reménykedem. Ön egyik nap félmilliárdért kocsikat vásárol magának a Nagy Közösből, majd másnap közli, hogy mindenki boldoguljon úgy, ahogy tud, mert most nehéz idők járnak. Ön jártas a számokban. Csakhogy a számok önmagukban semmit nem jelentenek. Ezért az ön jártassága sem ér semmit. Összeadni és kivonni még a mobilom is tud. De a mobilom nem tudja, hogy miért van szükségem arra az összeadásra és a végeredménnyel sem tud mit kezdeni. Ahogy ön sem Miniszterelnök úr. Amíg ön arra figyel, hogy különböző gazdasági mutatók számai szépen mutassanak, addig egy ország hullik szét. Mert egy országot nem lehet számokkal jellemezni. Ha lehetne, akkor egy matematikust választanánk az élére.

Tudja egy dologban biztos vagyok. Abban a kórházi helyiségben, ahol 40 fok van, amíg ön Miniszterelnök, addig nem lesz klimatizálás. Függetlenül attól, hogy önt egy év múlva, vagy 5 év múlva váltják le.

Az egyszeri ember 2005. szeptember 26- án reggel bekopog a gyöngyösi városháza ajtaján.....

Peti

2005. október. 02.

Az ajtónyitó portás megkérdezi, mit óhajt. Mire az emberünk: Jó reggelt, én a városvezetést keresem. Hát ők most mind a padlón vannak – hangzik a válasz. Tudom – szól az emberünk - de még szeretnék beléjük rúgni egyet.

Fürediként számos gratulációt kaptam a népszavazás utáni napokban más településeken élő emberektől és gyöngyösiektől is. Úgy látszik nekik megér ennyit az, hogy lássák, hogyan esnek pofára saját ígéreteikben a vezetők. A Polgármester úr is megmondta: „az érzelmek győztek a racionalitás felett”. Ennek végre örülnünk kellene. Amikor az ország azért szavaz a kettős állampolgárság ellen, mert az túl sokba kerülne, és azért szavaz a kórház-privatizáció ellen, mert fél, hogy majd fizetnie kell az ellátásért. Amikor kicsiny városunkban, néhány ember, sötét éjszaka, azért próbál meg egy ház falára három méter magasan felszögelt, barna színű, műanyag táblát lefeszíteni, mert azt hiszik, hogy rézből van. Hát egy ilyen világban végre az emberek hallgatnak a szívükre, és nem engedik, hogy betemesse őket a számok halmaza és a mindennapok problémái.

A füredi ember már csak ilyen. Orvosok, mérnökök, ügyvédek, vállalkozók, pincérek, árusok, diákok, mind-mind fittyet hányva a racionalitásnak, az érzelmeikre hallgatnak. Megmutatják a világnak, nem félnek az iskola bezárástól, nem félnek az adóemeléstől, nem félnek a fejlesztések leállításától, nem félnek a munkahelyek megszűnésétől! Hát hogy félnének! Az elmúlt 15 évben volt benne részünk bőven. Tisztelt városvezetés. Önök szerint nem kapitális baromság ilyennel ijesztgetni a rendszerváltáson edződött magyar népet? Hát mehetünk még ennél is lejjebb? Igen? Akkor legalább szabad akaratunkból megyünk oda és nem pedig az orrunknál fogva vezetnek minket. Ha mégis az ellenkezőjére sülne el a dolog és Polgármester úr minden igyekezete ellenére is a mátrai turizmus fellendül, akkor majd hallhatunk elég beismerést: „Én tulajdonképpen titokban mellettetek voltam.” De ez akkor már senkit nem fog érdekelni. Mint ahogy az sem, hogy most a racionalitás győzött, vagy pedig az érzelmek.

Év vége felé

Peti

2005. december. 17.

Tegnap esett a hó. Ma szépen sütött a nap. De az utakról nem olvadt el a hó. Pedig reménykedtem reggel, hátha nem kell havat lapátolni. Talán ebben reménykedett a gyöngyösi útkarbantartó cég vezetője is, mert a 24 - es út járhatatlan maradt. Persze voltak kint hókotró autók, de valamit rosszul csináltak, mert nem tisztították meg az utat. Csak végigmentek rajta. Benzinre volt pénz, sóra már nem? Pedig bemondták a TV - ben, hogy mindenki felkészült a télre. Lehet, hogy nekem is fel kellet volna készülnöm erre? Fel kell készülni arra, hogy olyan hókotró autóink vannak, amelyek nem tudják megtisztítani az utat, olyan rendőrségünk van, amely nem tudja elkapni a bűnözőket, olyan kórházunk van, ahol nem tudják ellátni a betegeket, olyan hadseregünk van amely nem tudja megvédeni az országot, olyan miniszterelnökünk van aki nem tudja milyen országnak a miniszterelnöke. Hiba lenne még a hóesésért is szegény Gyurcsányt okolni. De az is igaz, hogy azért kapja a fizetését, hogy legyen kit okolni. Az már egy más kérdés, hogy azon emberek közé tartozik akiket nem szokott zavarni a lelkiismeret furdalás.

Közben rájöttem az új kormánytaktikára. Eddig ugye az volt, hogy mindenkinek meg kellett felelni. A cél érdekében különböző számokat hamisítottak, lecserélték a nemzeti lobogókat EU - s zászlókra, a béreket alacsonyan tartották, nehogy a befektetők elmeneküljenek, új kormány Audikat vásároltak, hogy a külföldi vendéget ne rázza szét az út és így tovább. Most viszont az új szlogen: nem számit ki mit mond és ír rólunk, mi tudjuk egyedül mi a helyzet. Hát mit akar tőlünk Európa? Senkinek nincs beleszólása abba, hogy irányítja a kormány az országot. Még Orbánnak sem!

Orbán javaslatára, hogy próbáljunk meg valamit kezdeni az körbetartozás problémájával, a Miniszterelnök egy gúnyos mosollyal azt válaszolta: az ellenzék elkésett. A kormány már tárgyal. Azóta is tárgyal. Talán pont úgy tárgyal, mint a villamos energia szektor vezetőivel. Nincs szükség újabb javaslatokra. Ez a probléma van, volt és lesz is. Az ellenzék ne strapálja magát azzal, hogy ilyen ügyekkel zaklatja a kormányfőt. Pláne több hetes késéssel.

Így év vége felé az ember összesíti mi is történt 2005 - ben. És ilyenkor jön rá, hogy azok a pillanatok, amelyeket év közben fontosnak vélt, már arra sem tartja őket méltónak, hogy betegye év végi számadásába. Néhány pillanatkép, egy jópofa poén, esetleg cikis helyzet. Egy-két új szerzemény a polcon, egy újabb fényképcsomag a fiókban. Ennyi volt 2005. Gyorsan repül az idő ha Gyurcsány a miniszterelnök. A nyomtatóba egy új adag lapot teszek, az ékszerteknősnek tiszta vizet adok, a régi könyveket felviszem a padlásra, a TV távirányítóban elemet cserélek és várom, hogy kezdődjön 2006!

Egyenlõbbek

Peti

2006. március. 24.

Elõfordul, hogy nem jönnek össze a dolgok. Néha a kevésbé szerencsésebb oldalra kerülünk. Oda, ahová kevesebb jutott mindenbõl. Vagy legalábbis azokból a dolgokból, amikre éppen szükségünk lenne.

Amikor Orbán Viktor gyöngyösi látogatásakor kocsijával végighajtott az utcákon, minden villanyoszlopról hatalmas Magda fejek néztek le rá. Azonban ez a tény cseppet sem zavarta abban, hogy egy magabiztos, bátorító beszédet mondjon el a fõtéren. Errõl egy jópofa történet jut eszembe. A kínaiak egyszer elhatározták, hogy meghódítják a világot. Hódításaik során elérték székelyföld határát. A két sereg felsorakozott egymással szemben. Majd a két hadvezér leült egymással tárgyalni. Nem félsz? Kérdezte a kínai hadvezér. Nem – Felelte a székely – miért félnék? Mi 200 millióan vagyunk, ti meg csak 40 ezren. Felelte a kínai hadvezér. Erre a székely hadvezér szemei elkerekedtek, kucsmáját feljebb tolta, homlokát megvakarta, majd hátranézett a társaira: Emberek! Hát hová fogunk mi 200 millió kínait eltemetni?

Választások után vajon hová kerül az a rengeteg Magda plakát? Újrahasznosítják? Vagy beteszik a fõiskola egyik pincéjébe? Esetleg újrafestik õket és nagybetûkkel ráírják:”DINNYE ELADÓ”. Mindenesetre õrületes pénzek elköltésérõl van szó. Amelyek vagy jó befektetést szolgálnak, vagy - kormányváltás esetén - elherdált vagyont gyarapítnak. Bár nem hiszem, hogy az utóbbi eset pénzügyi válságba taszítaná a Magda családot. Csakúgy, mint Gyurcsánynak és jó néhány kormánytagnak, hatalmas jövedelmekre sikerült szert tennie az elmúlt években. Hogyan? Természetesen törvényesen és tisztességesen. Csak ezzel az a bökkenõ, ha egy átlag állampolgár hasonló módon próbálna meg pénzt szerezni, akkor azt börtönnel díjaznák. És az egyenlõbbek még egyenlõbbek lesznek. A kevésbé egyenlõbbek pedig lassan különbségbe mennek át.

A 200 millió kínai felsorakozott. Akár életben maradnak, akár meghalnak, mindenképpen gondunk lesz velük.

Lakossági fórum Monoron - kérdések nélkül

Andor

2006. április 4.

Jelenlegi miniszterelnökünk a hátára vette az országot a választások megnyerése érdekében, így eljutott Monorra is, ahol „lakossági fórumot” tartott. A nyaregyhaza.com stábja is részt vett a rendezvényen, hogy beszámolhasson róla az olvasóknak.

Már jóval kezdés előtt odaértünk, hogy biztos helyünk legyen a Művelődési Házban, de sajnos már csak az udvarban felállított sátorban kaptunk helyet. Ebben szerepet játszhatott a néhány utcával odébb állomásozó emeletes autóbusz is… Így a miniszterelnök-jelöltet csak 1-2 percig láthattuk személyesen, amikor a kezdés előtt bejött a sátorba megkérdezni, hogy rövid vagy hosszú beszédet mondjon-e. Végül megegyezett magával: „…majd valamilyet mondok.”

Hat órakor kezdődött a „program”, számunkra csak a sátorban felállított plazma TV-n, ahol megnézhettük az isteni Feriről készült kicsit sem egoista videoklipet. Feri gyerekekkel beszélget, Feri szalagot vág át, Feri szónokol, Feri vásárol, Feri felugrik a színpadra, Feri átmászik a korlát alatt, Feri kezet fog, Feri mosolyog, Feri aláír… mindez kb. 5 percig, zenei aláfestés a Fidesz egyik korábbi klipjében hallható Robbie Williams szám. Elszomorodtam. Hát már ezt is? Már ezt is ellopják ellenfelüktől? No mindegy, rövid bambulás után magamhoz tértem és megragadtam fényképezőmet. Az első sorban ülő szimpatizánsok lelkesen emelték fel az IGEN MSZP táblát, hogy azért ez is megmaradjon az utókornak. A párt korábbi gyakorlatával ellentétben (pl. 2xNEM) most az IGEN-ekre épít – állítólag.

Az ülést az MSZMP-s időkből politikai hatalmát átmentett Dr. Gál Zoltán nyitotta meg, aki jelenleg a monori választókerület parlamenti képviselője és jelöltje. Rövid beszámoló következett. A képviselő dicsérte a várost és az itt élő embereket, elmondta mennyi mindent tett pártja a városért, és vázolta, hogy nagyjából mire számíthat a választókerület a következő években, milyen nagyra törő céljai vannak személy szerint neki és párttársainak egyaránt. Természetesen nem maradhatott el az „Igen, meg fogjuk csinálni!” mondat sem.

Ezek után átadta a szót a miniszterelnök úrnak, aki beszéde elején megköszönte, hogy milyen sokan részt vesznek a fórumon: „Nagyon kedvesek, egészen megható, hogy ilyen sokan eljöttek.” Természetesen nem hagyta ki az aktuális témát, Putyint sem. A mi Ferink elmodta milyen rohanó életet él, hiszen nem sokkal a kezdés előtt még az orosz elnökkel tárgyalt. Azt is kifejtette, mekkora munka volt hazahozatni a sárospataki könyveket (drága pénzért a könyvek kb 10%-át - a szerk.) és hogy ez mekkora siker a magyar diplomáciának. A baloldal vezére kezdett belelendülni: „Most nekünk, a magyar baloldalnak van jobb programja az ország számára. Nekünk, a bal oldalnak van ma több képességünk arra, hogy az országot kimozdítsuk az elmúlt 15 év önmarcangoló, befelé forduló és visszafelé forduló vitáiból. Muszály önöknek a legelején mondanom valamit, még mielőtt nagyon belelelkesednék magam is …” ekkor szólt közbe János bácsi: „Csak az a bajom, hogy maguknak politikusoknak beszédmániájuk van. Beszélnek, de nem kérdeznek. Az előbb Gál Zoltán úr azt mondta, hogy nem tud az emberek szívébe meg a fejébe látni. Akkor miért nem kérdezte meg őket?!” Feri próbálta menteni a helyzetet, de János bácsi kivágta magát: „Maga egy dumafranci!”

A miniszterelnök ezek után nagyívű, 10 éves tervekről beszélt, miközben a Plazma TV-n láthattuk, hogy a különböző megyékben milyen nagy beruházások lesznek a jövőben. Mindezt úgy prezentálták, mint a párt választási programját, holott korábban már ők is elismerték, hogy ez gyakorlatilag a II. Nemzeti Fejlesztési Terv összeollózott változata, vagyis akkor is megvalósul, ha a Fidesz alakít kormányt.

János bácsi közben próbált be-bekérdezni a miniszterelnöknek, de szavai nem találtak meghallgatásra. Egy idő után oda ment hozzá egy fiatal nagyon baloldali és megpróbálta csendre inteni. Ez többé-kevésbé sikerült is, János bácsi ezek után már nem szólalt meg.

Az „egy ember” ezután elővette igazságosság kártyáját és a nyugdíj-témát, majd részletesen kifejtette, milyen igazságtalan javaslatot terjesztett a legnagyobb ellenzéki párt a Tisztelt Ház elé a 14. havi nyugdíj formájában. Szájbarágósan elmagyarázta, hogy milyen jó is a differenciált nyugdíj emelés, és hogy egy baloldali párt nem tehet mást, mint az igazságosság jegyében a kisebb nyugdíjjal rendelkezőknek többet, a nagyobb nyugdíjt kapó időseknek kevesebbet emel a következő 4 évben: „Mert ez így rendben van, ez az igazságos, csak ezt teheti egy balodali kormány.” (Néhány évvel ezelőtt Orbán Viktort támadták amikor felvetette a differenciált nyugdíjemelést. – a szerk.) János bácsi nem bírta tovább cérnával, vette a kabátját és csendben, mosolyogva távozott. Így sajnos már nem hallhatta, ahogy Feri megmagyarázza a megmagyarázhatatlant, vagyis korábbi „kóbor kutyás” mondatát. Nem hallhatta, ahogy a kormányfő az ellenzéket szapulja, nem hallhatta, hogy dicséri a baloldali értékeket (miközben méregdrága cipőjével azokon tapos – a szerk.). János bácsinak elege lett. Nem akarta hallani a nagyívű mondatokat, a hazug szavakat, a magyarázkodást. János bácsi nem volt egyedül. Voltunk még jónéhányan, akik egyetértettünk, együtt éreztünk vele. De mi nem mentünk el a beszéd közben, megvártuk a végét. Kérdezni szerettünk volna. Semmi mást, csak kérdezni. Csendben, nyugodtan, válaszra várva. Nem tehettük. A fórum végén kiürítették a termet és a sátort, bennünk pedig ottmaradtak a kérdések – megválaszolatlanul. Talán máskor, valahol máshol feltehetjük őket… talán nem.

Gondolja Végig!

Mielőtt megint az mszp-re szavazna…..

Peti

2006. szeptember 10.

Hitelből országot építeni

20 évvel ezelőtt volt munkája? Számláit ki tudta fizetni? Az ország vezetői akkor is hiteleket vettek fel, hogy működtetni tudják az országot. De a hiteleket vissza kell fizetni. 2002-ig folyamatosan fizettük vissza ezeket a terheket. Az ország adóssága folyamatosan csökkent. Miután Medgyessy Péter hatalomra került, az ország adóssága ismét nőtt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején a helyzet csak rosszabbodott. A most felvett hiteleket azonban nem a lakosság javára fordítják, hanem hatalmas multinacionális cégek nyerészkednek belőle. Az autópályák építése, tüzijátékok szervezése, mind gazdag emberek pénztárcáját tömi. Persze ezeket a hiteleket is önnek kell visszafizetni.

Hitelek visszafizetése

Amikor arról van szó, hogy önnek kell megfizetni a kormány hibás döntéseinek árát, akkor ne gondolja azt, hogy ez csak népámítás. Az élelmiszerek és egyéb alapvető dolgok ára emelkedett és ismét emelkedni fog. Mindeközben az ön fizetése kevesebbet ér. És nem fog kapni fizetés/nyugdíj emelést. Akár az állását is elveszítheti. Az utazásért, vízért, gázért, áramért ugyancsak többet kell fizetni. Ismételtem mondom, mindezt úgy, hogy közben ön ugyanannyi, vagy kevesebb pénzből gazdálkodhat. Tehát ön rosszabbul él, csak azért, mert olyan emberek irányítják az országot, akiket nem érdekel az ön sorsa, csak az, hogy a saját zsebük tele legyen.

A hozzá nemértés ára

Gondoljon bele abba is, hogy miközben az ön fizetéséből egyre több adót vonnak le, eddig ingyenes szolgáltatásokért most már FIZETNIE KELL. Ha eddig ingyen, utazott, nemsokára fizetnie kell érte. Ha orvosra van szüksége, kórházba kell feküdnie, vagy eddig ingyenes gyógyszert váltana ki, most már FIZETNIE KELL érte. 2000-ben még azért tüntettek az emberek, hogy több kedvezmény legyen, a kórházakat gyorsabb ütemben fejlesszék. Most már abban sem lehetünk biztosak, hogy tudnak értünk mentőautót küldeni, ha bajba kerülnénk. Az eddigi kormányok el tudták végezni kötelességüket. Hol többet, hol kevesebbet, de tudtak javítani életszínvonalunkon. Most pedig olyan emberek vannak hatalmon, akik nem tudnak bánni a pénzzel. Magyarországnak sohasem volt ennyi adóbevétele. Teljes jogú tagok vagyunk a világ egyik legerősebb és legnagyobb gazdasági társulásában, az Európai Unióban. Az ország vezetői mégsem képesek ésszerűen szétosztani a pénzeket. Így teljesen fölöslegesen fizetünk többet mindenért, hiszen ez a pénz egy feneketlen zsákba kerül. Persze bizonyos emberek így járnak jól.

Kiútkeresés hiánya

Hibás gondolat, hogy nem volt más választás. Ha nem a jelenlegi kormány kerül hatalomra, esély lett volna rá, hogy ismét jobban éljünk. A jelenlegi kormány rengetek olyan szerződést kötött és fog is kötni, amely nem előnyös az állam számára. Ezért az adófizetők olyan dolgokért fizetnek, amelyek teljesen feleslegesek. De nem jut pénz olyan dolgokra, amelyek fontosak lennének. Miközben a kormánytagok, minisztériumi dolgozók szolgálati autójukkal intézik magánügyeiket, eközben nem jut elég üzemanyag a rendőröknek, hogy járőrözni tudjanak. Ha a kormány úgy gondolja, hogy nincs pénz valamire, ahelyett, hogy kevesebbet költene, inkább az emberektől veszi el az árát. Ismétlem magam: az ön véleményére nem kíváncsi senki. Maximum Internetes fórumokban, vagy megadott telefonszámok üzenetrögzítőjére mondhatja el mit gondol. De ezeket úgysem hallgatja meg senki.

Mit lehet tenni?

2006. október 1-én lesz az utolsó lehetősége rá, hogy változtasson a dolgokon. Ha nem él ezzel a jogával, a következő 4 év gyötrelmes időszak lesz, nemcsak az ön, hanem egy egész ország számára is. További adóemelések várhatóak. Még több szolgáltatást megvonnak. A maradék szolgáltatás színvonala pedig csökken. Egyszóval ön rosszabbul fog élni és kevesebb ideig. Csak azért mert bizonyos emberek szeretik ha sok pénzük van, rontják az ön életbemaradási esélyeit.

Ha most is az mszp-re szavaz, elhiteti az ország vezetőivel, hogy mindaz, amit idáig műveltek, tetszik önnek. És önfeledten tapsol, miközben emelkednek az élelmiszerárak és ön kevesebb pénzt visz haza.

Ha nem megy el szavazni, akkor tudatja a jelenlegi kormánnyal, hogy azt tehet, amit akar. Önnek nincs véleménye arról, ami jelenleg itt folyik.

Ha most a fideszre szavaz, akkor tudja csak rádöbbenteni a kormányt, hogy a jelenlegi kizsákmányolás nem folytatódhat. Nem működik az, hogy egyesek az asztalnál lakomáznak, a többség pedig a földön nyomorog. Csak így mutathatja meg, hogy nem lehet ebben az országban büntetés nélkül ellopni az emberek pénzét. Egyetlen tollvonással ön véleményt mond a kormány munkájáról (amit kénytelen figyelembe venni) és egyben ön gondoskodik arról is, hogy végre hozzáértő ember kerüljön az államigazgatásba. Ismétlem magam: ez az utolsó esélye!

Ezért kérem, ne engedje elveszíteni azokat a dolgokat, amelyekért együtt, közösen dolgoztunk. Mert egyes emberek tényleg jól jártak azzal, hogy épült tesco, meg pláza és diákotthon. De ön fizeti ki ezeknek az árát. És nem hiszem, hogy önnek nagy haszna származott belőle. Csak lett néhány új hely, ahol elköltheti a pénzét, amiből a kormány is egyre többet akar elvenni.

Érdekes dolgok

Peti

2006. november 28.

Vasárnap megint választottunk. Részönkormányzatot. Igaz nekem is csak késő délután jutott eszembe. Túl sok minden nem múlt rajta. Legalábbis fel sem tudnám idézni, hogy korábban ki volt az a négy ember aki önkormányzatolt a részben. De most is kellet 4 ember. És ahová 4 ember kell, oda akad 5 jelentkező is. Legalább a látszat meglegyen, hogy demokráciában élünk. Barátom kérdezte, hogy mit csinálnak, miben döntenek. Jó kérdés. Valami fontos dologban, az biztos, hiszen korábban Gyöngyös város képviselőtestülete maga mondta meg ki legyen az a 4 ember. Kíváncsian várjuk mihez tud kezdeni a most megválasztott 4 képviselő. Nem kérünk csodát, csak lelkiismeretes munkát. De lehet, ez is csodának számít. Elképzelem, amint az ideális Mátrafüreden, kiszállva a Mátraházi libegő kabinjából, az utca túloldaláról hangosan üdvözöl az egyik képviselő. Odajön hozzám, kezet ráz, megkérdezi, hogy tetszett a tegnap esti Charlie koncert a kertmoziban – ami a füredieknek ingyenes volt -, majd sajnálatát fejezi ki, amiért csak 50% - al sikerült csökkenteni a szemétszállítási díjat.

És megint milyen önző vagyok. Az ember néha hajlamos azt hinni, hogy csak a környezetében történnek fontos dolgok. És szegény részönkormányzati képviselőn kéri számon az ország helyzetét. Ahelyett, hogy elolvasna néhány hírt a világból. Nem beszélve arról, hogy más problémáival egyszerűbb foglalkozni, mint a sajátunkkal.

Érdekes dolog például a Pápa körüli hisztéria. Tudva lévő a Pápa idézett egy mondatot, mely szerint Mohamed csak rossz és gonosz dolgokat hozott létre. Tiltakozásul, a magukat mohamedán vallásúnak tartók, megöltek egy apácát, keresztény templomokat gyújtottak fel. Égő keresztet ábrázoló könyveket árusítanak és halálosan megfenyegették a Pápát, aki azóta többször is bocsánatot kért. Persze ez őket nem hatja meg. Olyanok, mint az alvó oroszlánnal játszó gyerekek. Egy robbantás itt, egy fenyegetés ott. Megölnek néhány száz embert és tőlük retteg a világ. Azt hiszik, ha ártatlan embereket ölnek, azzal tiszteletet vívnak ki. Elfeledkeznek arról az apró tényről, hogy a keresztény, rettegő Európa eddig kétszer borította lángba a világot. És a most békésen, otthon kertészkedő nagyapák némelyike több embert ölt, mint a legmenőbb terroristák. A jelenlegi hangulatban sok ember asszisztálna egy újabb népirtáshoz. És a korlátot pont az a rendszer jelenti, amelyet a terroristák és azok az emberek támadnak, akik ellen a gyűlölet fordulna.

Intő példa lehet Magyarország. Ahol az ember azt hinné békés nyárspolgárok vannak, akiket csak a saját sorsuk érdekel. Gyurcsány is ezt hitte. És egyetlen nap alatt hétköznapi bácsikából őrülten száguldó harckocsizó lett. A közlekedési rendőrből pedig gumibottal őrjöngő állat. Pedig nem is robbantottak. És a magyarok „csak” egymás között „rendezték” dolgaikat. Valahol ki kell adni a gőzt. Hétköznapi középiskolások „játszanak” nap mint nap életveszélyes „játékokat”. A múltkori ilyen játéknak 3 halálos áldozata lett. Az ember ilyenkor megdöbben és megáll egy percre. Aztán arra a végkövetkeztetésre jut, hogy aki hülye haljon meg. Aztán átszalad a piroson, hogy elérje a villamost.

Igazából nem értem miért kell idáig húzni a húrokat. Miért kell értelmetlenül fenyegetni másokat, miért kell vadidegen embereket megölni, miért nem tudunk odafigyelni a másikra és miért gyurcsány még mindig a miniszterelnök. Ha megtelt a szemetes, le kell vinni a kukába. De ezek szerint ez nem ennyire egyértelmű. Meghatározó médiaszemélyiségek tovább árnyalják ezt a problémát.

Először értetlenül kapcsolódtam be az ATV egyik műsorába, ahol Friderikusz beszélgetett egy „történésszel”, a „bukott miniszterelnökről”. Ami, mint később kiderült, Orbán Viktor jelzője akart lenni. Szerintem az ország nagy részének a bukásról nem a volt miniszterelnök jut az eszébe, sokkal inkább a jelenlegi. Bár igaz, úgy néz ki messze áll még a bukástól. Persze ez is attól függ milyen mércével nézzük. Legigazságosabb talán az, ha a miniszterelnököt, a saját maga által felállított mérce szerint ítéljük meg. Eszerint tényleg bukott. Sajnos nem merte megcsinálni. Hogy mit, azt nemtudom, de biztos nem erre a fejetlenségre gondolt, mint ami most van. Az áhított történelemkönyv helyet is csak a közgazdaságtani és média tankönyvekbe kerül be – rossz példaként.

A kifordított világ egyetlen előnye, hogy mindennek az ellenkezője igaz. Ezzel az alapgondolattal sikeresen túlélhetünk. Ahogy a régi vicc mondja: most is azért írok fekete tintával, mert vöröset nem lehet kapni.